Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Abu gazdira vár!

2012.07.16

abu029.jpg

 

 

 

 

 

 

Abu történetével tavaly télen találkoztam először, gazdája kétségbeesett segítségkérése nyomán. A sztori a következő.

Megjelent egy kiskutya az Illatos úton, leadott címszóval. A neve Pepe. Állatvédők összefogása nyomán egy kisgyermekes családhoz került. Mint utólag kiderült a gazdája ellen fordult, ezért fél évvel később ismét a rácsok mögött találta magát.

 www.allatok.info/animal.php

Mivel már másodjára adták le, így esélyes volt az azonnali altatásra. Állatvédők ismételt összefogásának hatására szerencsésen megúszta, és ideiglenes befogadóhoz került. Ésa bizony kiderült, hogy nem lesz egy egyszerű eset. A rengeteg morgás, harapás mellett, a legrosszabb az étel féltése volt. Olyankor képes volt kizavarni a gazdáját a helyiségből, és csukott ajtón keresztül is támadta. Éjszaka bebújt a takaró alá, és ha meg mertek mozdulni, akkor fel volt háborodva. Mivel a ideiglenes gazdija vérzékeny volt, így egy harapás életveszélyes hezetet is felállíthatott volna. Végső megoldásknt az altatás is szóba került.

Én teljesen véletlenül cseppentem a sztoriba, és megsajnáltam ezt a falatka kis kutyát. Így került végül hozzám, végső esélyként. Találkoztam már sok mérges, harapós kutyával, de azt hiszem Pepe/Abu viszi a pálmát. Nem egy méregzsák, morgó harapó kutyus, de ha harap, azt erősen teszi. Maga a határozottság kevés hozzá, vagy inkább sok, mert vele finoman kell bánni, de úgy hogy ebben ne legyen alázat. Igen, beletelt néhány hónapban, mire rájött, hogy én nem hátrálok meg, és én kiismertem, hogy melyik helyzetben hogy kell reagálnom. Már rég nem harapott, ezért vettem a bátorságot, és immáron gazdit keresek Abunak. Tudom, nem lesz egyszerű, de nem is vagyok beképzelt, nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen ember, aki bánni tud vele. Iszonyat kedve, puszis kutya, vágyik a szeretetre, de ez sokszor még átcsap egy bizony fokú uralkodási vágyba. Ő egy ízig-vérig makacs, konok terrier. De aki ismeri a fajtát, az tudja, hogy mennyi vidámság van bennük, mindig meg tudják nevetettni az embert. Abu lelke nagyon érzékeny, ezért valószínűleg sohasem lesz az a gyürkészni való, puszilgathatós kutyus, de ő nem is erre vágyik, hanem arra, hogy végre valaki neki is megmutassa a helyes irányt.

abu1.jpg