Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csicsi

2012.07.26

csicsi.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

Csicsi  története homályos, vagy inkább érthetetlen, így erről inkább nem is beszélnék.
Csicsi megrémült a hirtelen nagy kutya társaságtól, kiszemelt magának egy kosarat, és két napig csak aludt. Így nem kellett sokat gondolkodni a névadáson. Azóta is szeret nagyokat durmolni, azzal a különbséggel, hogy ha ébren van átváltozik turbó Csicsivé. Nagyokat szalad, hatalmasat fékezik, miközben a saját lábában elbukik, és bukfencek közepette kinyúlik. Az egész olyan, mintha két különböző kutya lenne.
Még nagyon sírós, nehezen viseli, ha egyedül marad. Éjszaka fel kell venni, mert nem hajlandó egyedül aludni. Igen ám, de ugyebár egy ekkora kutya nem szobatiszta, és nem is tudja sokáig visszatartani. Viszont van annyira intelligens, hogy ne a fekhelyére csinálja, ezért leugrált az ágyról. Ilyen kurta lábakkal nem bírt vissza mászni, és éjszakánként a kétségbeesett nyöszörgésére ébredtünk. Így készült az ágy mellé egy Csicsi lépcső, amin fel tud mászni, ha nagyon akar. Nos, Csicsi előszeretettel alkalmazza a felsírós módszert, így ezen még dolgozni kell, meg a rágcsáláson, szobatisztaságon, pórázon...stb., stb. Na de mindezért kárpótolja az embert a rajzfilmfigurához illő bűbájos pofija, és szeretetreméltó, ragaszkodó természete.

csicsi2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

A többi kutya persze nem örült, hogy megint itt egy új jövevény, hiába mondtam, hogy nem tehetek róla, nem én akartam. Később bele törődtek, figyelmen kívül hagyták, most pedig örülnek, hogy végre megint egy kis energia bomba, akit lehet nyúzni, nyüszögtetni, és még jópofán vissza is harap. Szegény Chester húzza megint a legrövidebbet a sztoriban a hosszú bundája miatt, ugyanis abban olyan jót lehet csimpaszkodni.


Csicsinek több gazdi jelöltje is volt. Az egyiket kiemelném: Ausztriában élő magyar család, abszolút szimpatikusak, a másik, meglévő kutyusuk, egy mentett kis tacskó keverék szuka, a család központja. Ahova ők mennek, oda megy ő is. Már teljesen beleéltem magam, amikor is szóba került az ivartalanítási kötelezettség. Ekkor jött a fekete leves: ők nem akarják ivartalanítani, mert szeretnék, ha a kis keverék kutyusuknak lennének kiskutyái. Puff neki, úgy néz ki hiába élünk külföldön, mégis csak magyarok maradunk, és most sajnos negatív értelemben.
Így Csicsi nem ment Ausztriába, sőt még a faluból sem tette ki a lábát, megszakítva ezzel egy több éves hagyományt, ugyanis már kerek két éve nem adtam helyben örökbe kutyát. Na nem azért mert annyira lenézem az itteni embereket, csak egyszerűen a lakásban tartás, mint feltétel elrémiszt szinte mindenkit. Miközben nálunk is már tombol a Halloween, ehhez a hagyományhoz valamiért foggal-körömmel ragaszkodunk. Nem úgy egy kedves kis család, akik elragadó természetükkel, család, és állatbarát hozzáállásukkal abszolút elbűvöltek. Így Csicsi boldog gazdi tulajdonos, én pedig örülök, hogy a barátja lehettem.

p1050531.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Csicsi, és az új barátja.

 

Ez úton szeretném megköszönni az Orosházi Állatmentő Közhasznú Alapítványnak a kiskutya oltását, és chipezését, és hogy ismételten mellettem voltak a bajban!

allatmentok-oroshaza.hu/jegyzettomb